Kivel ne történt volna meg a napi bevásárlás közben, hogy a gyermeke telepakolászta a bevásárlókosarát mindenféle olyan földi jóval, amit egyáltalán nem akart neki megvenni. És miután nemtszésének adott hangot, a gyerek akaratát megkeményítve, egyre inkább ragaszkodott a felhalmozott árukészlethez. 

A szülő ilyenkor minden tekintélyét latba vetve próbálja jobb belátásra bírni a gyermeket, észérvvel, szép szóval, de az hajthatatlan.  Szó szót követ, a helyzet kezd egyre kínosabbá válni a rosszalló tekintetek gyűrűjében.

Sokszor nem is gondoljuk, hogy a háztartásunkban lévő tárgyaink felhasználásával mennyi mindent tanulhatunk gyerekeinkkel. Ilyen könnyen elérhető tárgy, a zokni.

Minden anyukának gondot okoz a tiszta ruhák összehajtogatásánál lábatlankodó kisgyerek. Ne küldjük el, hanem vonjuk be a gyereket a közös munkába.

Válogassuk egy kupacba a színes gyerekzoknikat.

Bármilyen jó szándékkal ül is a szülő gyermeke mellé, hogy segítsen neki a tanulásban, sokszor fullad kudarcba ez a próbálkozás. A szülő úgy érzi, hogy munka után, fáradtan, saját szabadidejét feláldozva töri magát, hogy a gyereknek jobb legyen.

A gyerek meg nem figyel, matat, pofon egyszerű dolgokat nem ért meg. A sokadik magyarázat után még mindig rendre ugyanazt a hibát véti. A szülő tehetetlennek érzi magát, gyorsan beveti a jól bevált csodafegyvert kiabál, fenyegetőzik, nem ritkán lealázza gyereket.

Sokszor nosztalgikusan gondolnak vissza az anyukák arra az időre, amikor a gyerekük még kicsi, és mindenre kíváncsi volt. "Jaj, de jó is volt, amikor még annyi minden érdekelte!" - száll fel a szép múltat idéző sóhaj. "Bezzeg most, hiába próbálom rávenni, hogy elolvasson egy könyvet, gyakoroljon velem egy kis házit."

A Tanulószobában ahhoz szeretnénk ötleteket adni, hogy ezt a gyermekekben rejlő, fürkésző kíváncsiságot, hogyan lehet fenntartani, újra elővarázsolni. Hogy újra minden jaj, de jó legyen.

A Tanulószoba nyitva áll, várunk mindenkit szeretettel!