Kivel ne történt volna meg a napi bevásárlás közben, hogy a gyermeke telepakolászta a bevásárlókosarát mindenféle olyan földi jóval, amit egyáltalán nem akart neki megvenni. És miután nemtszésének adott hangot, a gyerek akaratát megkeményítve, egyre inkább ragaszkodott a felhalmozott árukészlethez. 

A szülő ilyenkor minden tekintélyét latba vetve próbálja jobb belátásra bírni a gyermeket, észérvvel, szép szóval, de az hajthatatlan.  Szó szót követ, a helyzet kezd egyre kínosabbá válni a rosszalló tekintetek gyűrűjében. És ekkor jön mindenki rémálma: a hiszti. Amiből, ha bekövetkezett, nem lehet már jól kijönni. De hogyan előzhető meg?

Néhány tipp kezdőknek és haladóknak

• Mielőtt belépünk a boltba döntsük el, akarunk-e ott vásárolni valamit a gyereknek.
• Ha nem, gondoljuk át, miért nem. Nincs pénzünk. Az előző boltban már kapott valamit. Feleslegesnek tartjuk, otthon sok van belőle. Drágáljuk az ott kapható dolgokat. stb.
• Ha igen, gondoljuk át milyen feltételekkel.
• A belépés előtt beszéljük át a gyerekkel ezeket a feltételeket. Célszerű tisztázni, hogy hány dolgot  választhat, nagyobbaknál már meg lehet szabni az összeghatárt. Ha gumicukor és chips fóbiánk van, akkor nagyon egyértelműen világossá kell tenni a gyerek számára, hogy mi az, amit biztos NEM.
• Fontos, hogy a megbeszélt keretfeltételeken belül, engedjük a gyermeket szabadon választani. Ne kövessük el azt a hibát, hogy a feltételnek megfelelő árura is kapásból nemet mondunk.
• Ha nem ismerjük kellően a választékot, akkor inkább azt beszéljük meg a gyerekkel, hogy az általunk megjelölt öt, vagy akármennyi termék közül választhat. De mindenképp adjuk meg a választás örömét és felelősségét. Ez nagyon fontos, mert ha tudja, hogy ő maga szabadon dönthet, sokkal inkább kompromisszumképes lesz.
• Mit tegyünk, ha a gyerek többféle finomságot is szeretne? Ragaszkodjunk a megbeszélt feltételekhez. Ha megbeszéltük, hogy egy dolgot választhat, akkor semmi esetre se vegyünk neki kettőt.
• Ha már egy finomság ott lapul a kosárban, de a szeme megakad egy másikon, akkor kínáljuk fel a választás lehetőségét. "Akkor most melyiket?" Ha a kosárban lévőt lecseréli, akkor fontos, hogy ő vigye vissza a helyére. Azzal, hogy ő teszi vissza, az egyszer már magáénak érzett csemegét, megtanul lemondani. És ebben a tanulásban ő nem egy passzív szenvedő fél, ha nem egy aktív cselekvő. Így ez a tanulás mélyebb és tartósabb.
• A siker azonban mégis rajtunk múlik. A szívszaggató, sóvár tekintetek láttán sem szabad meginognunk. Tartsuk magunkat a megállapodáshoz, hiszen másnap is megyünk vásárolni!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.