Az e-mailek, SMS-ek korában a gyerekek nem biztos, hogy kapásból tudják, mi is az a távirat STOP. De egy kis kommunikációtörténeti bevezetés után STOP, valószínűleg szívesen bekapcsolódnak a következő játékba STOP. A játékhoz nem kell más, mint kreativitás, játékos kedv és egy kis szabadidő. A játék közben a gyerekek vagy megtanulnak lényegre törően fogalmazni, vagy „fizetnek”, akárcsak a táviratok korában.

A játék lényege, hogy az egyik játékosnak be kell mutatnia egy könyvet, mesét, vagy filmet, a másiknak pedig ki kell találnia, melyikről lehet szó. Fontos, hogy minél kevesebb szó felhasználásával, sikerüljön megoldani a feladatot, hiszen a szavak száma alapján kell fizetni a feladott táviratért.

Ha a távirat célba ér a következő játékos mutat be egy könyvet, vagy mesét. A cél itt is, hogy minél kevesebb szóból váljon kitalálható a feladvány. A játékot játszhatjuk úgy is, hogy kinek sikerült a legkevesebb szó felhasználásával bemutatni a választott művet. Ha egyenlőtlenek az erőviszonyok, akkor nem érdemes ilyenfajta összehasonlításokat tennünk, ilyenkor azt tűzzük ki célul, hogy mindenki az előző táviratához képest próbáljon meg lefaragni a költségekből.

A játék megtanít arra, hogy hogyan fogalmazzunk egyértelműen, mely közlések hordoznak valódi visszajelzést a másik számára, hogy el tudjuk különíteni a lényegest a lényegtelentől. Ezen hasznosságai mellett nagy előnye, hogy bárhol, bármikor játszható.
 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.